Én is jártam suliba...

Társalgó rovatunkban sem véresen komoly témákkal fárasztunk. Sokkal inkább ismert arcok iskolás kori portréi rajzolódnak fel cikkeinkben. Kiderül ezekből, hogy ismert művészeink, hírességeink sem voltak kisangyalok annak idején. Vajon hogy viselték az iskolapadot és a kötöttségeket? Lássunk egy példát! Rovatunkból most Miklósa Erika operaénekes sztoriját ajánljuk figyelmetekbe.

Miklósa Erika operaénekesnő sporttagozatos iskolába járt. Saját bevallása szerint mindig is rakoncátlan és pimasz gyerek volt. Négyéves korától tornázott, ötévesen már magasugró-szakedző akart lenni. Keményen dolgozott, de az egyik versenyén ugrás közben, lesérült. A zenével közelebbi kapcsolatba, középiskolás korában került.  
- Bár kilencévesen volt egy zenei kalandom. Az iskolai kórussal a rádióban léptünk fel s én szólót énekeltem. Rögtön felfigyeltek rám. De nem a hangom miatt, hanem azért, mert hisztiztem, hogy nem akarok énekelni, zavarnak a lámpák. Középiskolás koromban barátaimmal együtt esküvőkön léptünk fel: énekeltünk és verseltünk. Egyik alkalommal kénytelen voltam szólót énekelni, mert a társaim közül mindenki megbetegedett. A műsor végén odajött hozzám dr. Madai Lilla énektanár  és megkérdezte, hogy tudom-e, milyen istenadta tehetségem van az operaénekléshez? Nem tudtam, de belevágtam a tanulásába.
- Szüleid, hogyan fogadták a választásod?
- A  sportban nőttek fel, egy kicsit idegenül nézték az éneklési kísérleteimet. Amikor látták, hogy komolyan gondolom és keményen, gyorsan tanulok, mindenben támogattak. Rengeteg pénz kellett a tanulmányaimhoz, erejükön felül segítettek. Az eredménye viszont meg lett.
- Az iskolában nem akartál a középpontban lenni, de a csínyek kidolgozásában minden alkalommal központi szereplő voltál.
- Sok bosszúságot okoztunk a tanárainknak, egyik legemlékezetesebbet elmesélem. Iskoláskoromban nagy divat volt a diplomata táska. Biztos sok  Kacagóra olvasó szülei emlékszik rá. Mi, diákok menőnek hittük magunkat, ha ilyennel jártunk iskolába. A földrajztanárunk viszont nem szerette ezeket a táskákat. Gyakran feldőltek, nagy hangot adtak ki, zavarták az óra menetét. Az egyik földrajzóra előtt megszerveztük, hogy a diploma táskákat dominóelv- szerűen hozzuk működésbe. Elkezdődött a tanítás, készenlétben álltunk és a legnagyobb csöndben elindítottuk az akciót. Hatalmas zajjal, robajjal járt a kis csínytevésünk. Az ötletgazda én voltam.

FICSÓRI ERIKA