Gizi néni

Kacagóra rovatunkban igazi vicces iskolai sztorikat olvashatsz. Ezekből kiderül, hogy milyen szórakoztató is valójában a suli, hogy az osztályterem és a folyosó is telis tele van mókával. Így aztán érthető, hogy a legjobb óra nem a matek, a töri vagy a föci, hanem a kacagóra. Ebből a különleges órából következik most néhány perc: Gizi nénivel.

Gizi néni
Gizi néni már lőtávolon kívül volt a nyugdíj korhatártól, de még mindig aktív szereplője volt a tanári karnak. Történt ez a tanárok örömére és a diákok bánatára. Szándékosan szigort és fegyelmet, akaratlanul pedig vidámságot és humort hozott a suli falai közé.
Az óra hevében elkövetett beszólásai közül több mondás évek múltán is szállóigeként körözött az iskola falain belül és kívül. Egyik ilyen emlékezetes megjegyzése éppen a mi osztályunkban történt. A padsorok hátsó alakzatában ülők pusmogással zavarták Gizi néni történelem tanítását. A tanárnő nem sokáig tűrte a dolgot:
- Ti ott négyen, az a díszes kis trió, hozzátok ki a kiskönyvecskét!
Gizi néni az ellenőrzőt nevezte kiskönyvecskének. Alig telt el óra, hogy valaki ne gyűjtött volna be nála egy beírást.
- Hozd ki a kiskönyvecskét, beírok neked egyet! – harsogta energikusan.
Nem voltam a legvásottabb gyerek, mégis előfordult, hogy egy órán háromszor írt be a kiskönyvembe Gizi néni. Az ablak mellett ültem és természetesen olykor a parkra tévedt a tekintetem. Egy ilyen pillanatban Gizi néni magasra ívelő rekedt hangja rántott vissza a töriórához.
- Hozd a könyvecskédet, beírok!
Beírt. „Óra alatt a radiátoron könyököl és kinéz az ablakon!”
Ez még az óra elején történt, mégsem gondoltam, hogy lesz folytatása. Negyed óra múlva valahogy ismét a park felé tévedt a szemem. A következmény ezúttal sem maradt el. Vittem a könyvecskét, amelybe ezúttal a következő beírás került: „Továbbra is kibámul az ablakon!”
- Legyen ennek vége mára! - gondoltam és igyekeztem minden idegszálammal az órán történtekre koncentrálni. Ez túlságosan is jól sikerült, mivel az óra hevében nagyon is átéreztem egyik barátom gondját. Gyurinak felelés közben meggyűlt a gondja Gizi néni egyik kérdésével. Mivel előttem ült a srác, igyekeztem segíteni neki: tényleg nagyon halkan, a fogam között szűrtem át az évszámot. Meglepetésemre azonban nem Gyuri szólalt meg, Gizi néni megelőzte:
- Azonnal hozd ki a kiskönyvedet! - kiáltotta és olyan lendülettel mutatott rám, hogy majdnem átrepült a tanári asztal felett.
Kivittem. A beírást csak óra végén mertem megnézni. Egyetlen szó volt, öles betűkkel és hat felkiáltójellel a végén:
„Súg!!!!!!”
                                                                                                                                                                 BALOG LÁSZLÓ