Viccmesélők ábécéje

Micsoda hülyeség! - mondhatják némelyek, akik szerint viccet mesélni mindenki tud. De vajon tényleg így van? Szerintünk nem. A viccmesélésnek is vannak szabályai, amelyeket érdemes megtanulni, hogy hatásosabbak legyenek vicceink és eredményesebben tudjuk megnevettetni barátainkat.

• Viccet csak olyan helyen meséljünk, ahol társunk nyugodtan röhöghet a poénon. Erre kevés az esély a tanítási órán, vagy például az ebédlőben, miközben a másiknak tele a szája. A tornaóra se megfelelő alkalom, mert például fejen állás közben ártalmas lehet a nevetés.
• Viccet soha ne meséljünk saját magunknak, mert azokon úgyse nevetnénk, hiszen valamennyit ismerjük. A viccmeséléshez partnerre van szükség.
• A viccet pontosan kell idézni, közben ne rögtönözzünk, ne költsük át mesélés közben a történetet, mert könnyen értelmetlenné, csattanó nélkülivé silányodhat. Gondoljuk át, majd jól érthetően adjuk elő viccünket.
• Igyekezzünk minél egyszerűbben fogalmazni, mintha csak a nagypapa kérdésére válaszolnánk. Kerüljük a versmondáskor elterjedt mesterkélt hangsúlyozást és a hadarást!
• Arra törekedjünk, hogy a vicc poénján nevessenek a haverok, ezért a jó vicc mellé nem kellenek egyéb praktikák, nincs szükség például a hallgatóság csiklandozására.
• A vicc bevezető részét színezés nélkül adjuk elő, viszont a csattanóhoz, a poénhoz érkezve belevihetünk némi lendületet, a hangulatot mosolygással és a hangerő enyhe megemelésével fokozhatjuk. Arra azonban ügyeljünk, hogy ne nevessük el magunkat a poén közben, mert akkor érthetetlenné válhat a szöveg. Utána persze nevethetünk együtt a többiekkel.

Ennyit az elméleti ismeretekről. Mint tudjuk azonban: a gyakorlat tesz mesterré. Ezért azt javasoljuk: gyakorolj szorgalmasan, mesélj sok viccet! Hű társad lehet ebben a Vicces Tapsi zsebkönyv. Jó viccmesélést!